Nem a méret a lényeg?! Igen, ezt mindenki tudja. Amúgy tényleg nem, de azért a kis meglepetéseket nem szeretem. Vannak előjelei, hogy valami nem frankó. Az óriási terepjáró, főleg, ha fehér, gyanús. Tudom, általánosítok, de ezek most az én tapasztalataim, szóval vállalom. Mert minek is qrva nagy, erőt és sok pénzt sugárzó táltos, ha úgyis csak a városban használja? Oké, vannak kivételek, mint a vadász, vagy állatorvos, vagy építési vállalkozó, vagy bankár. Igen, kell a hely! De nem hazudok, a jó kocsin nekem is megakad a szemem. A feltűnőn, a valamiért feltűnőn. Ez lehet a hú, de sokért tankolhat bele, vagy a hú, de szar lehet vele parkolni a városban, vagy hú, de jó magasan lehet benne ülni, vagy hú, de klassz lehet kabrióval járni, vagy hú, de jópofa ez az oldtimer.

A kocsi után a vezetőt is megnézem, mint mindenki más. Ha nő vezeti, örülök – tényleg – hogy megengedheti magának. Én is vágyom rá, most éppen egy kabrióra, azon vagyok, hogy összehozzam.

Szóval, a pasizás. Még soha nem okozott problémát az ismerkedés. Bárhol, bármikor sikerül. Benzinkúton, szülőin, boltban, postán sorban állás közben, étteremben, kiállításon, buliban, edzőteremben, vonaton, futóversenyen, a gyerekek edzésén. Legutóbb egy baráti társaságban. A buliban a kocsiját nem látom, szóval itt a jó benyomás a fontos. Szeretem, ha már az érkezésem pillanatában kiszúrhatok egy számomra érdekes, szép embert. Méricskélés, vizslatás után, véletlenül közel kerülés a másikhoz, hogy megindulhasson a beszélgetés. Persze az is előfordulhat, hogy nem akar az a fránya beszélgetés elindulni, mert valamiért már az első szó után kiderül, hogy mi nem tudunk egymásnak semmit sem mondani. Hát, igen. Ugye most nem jön senki azzal a kamuval, hogy meg kell ismerni a másikat, meg hogy belső szépség. Persze ezek is vannak, de ha elsőre nincs meg az, amit a művelt francia úgy mond, "je ne sais pas", sok keresnivaló nincs.

Most van. Csevegünk, mindketten élvezzük. Helyes az arca, jól öltözött, harmóniát sugároz, jópofa dolgokról beszél. Jó a humora. Nagyon élvezzük egymás társaságát. A beszélgetést legjobban a kis tévedési lehetőséget hagyó, de jó filmet láttam, de jó könyvet olvastam témával indítja. Az élete vagy az én életem nehézségeit nem hiszem, hogy egy buliban kell megtárgyalni. Aztán a poénok. Kedvelem, ha valaki vicces történeteket mesél, amiből kiderül, hogy mi a foglalkozása és hogy szereti –e azt. Egy kis vitatkozás is belefér. Ez most itt tökéletes. Ugyanazt olvasta nemrég, amit én most, jól előadja mi tetszett neki és mi nem. Nem arcoskodik, nincs értékítélet, csak jól érvel. Gyorsan telik az este, meg az éjszaka is, hazaindulás előtt számot cserélünk. Bízom benne, hogy mindketten a valódit adtuk meg. Másnap hív, pont arra a kiállításra, ami már be volt tervezve nekem. Nem okoskodja szét, nem várja, hogy ájuljak el a tudásától, de tudja, miről beszél. Magabiztos, egyre jobban tetszik. Majd folytatjuk, rendszeres üzenetváltás, emailezés, beszélgetés. Telnek a napok, hetek. Nem titok, türelmetlen típus vagyok. Tudom, hogy nagyon akarom ezt a férfit, látványa izgatja a szememet, az esze az agyamat, a teste a testemet.

Meghívom egy vacsorára hozzám. Azt szeretem, ha én látom vendégül a partnereimet. Itt én vagyok biztonságban, én irányítok, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretném, magyarázat nélkül elküldhetem. Jól alakulnak a dolgok, hamar az ágyban kötünk ki. Istenien csókol, jó az illata, szép a teste. Tudja, mit kell csinálni, megtalálja az erogén zónáimat, segítség nélkül. Már nagyon szeretném, ha rajta sem lenne alsó. Levenném róla, de megint én jövök. Nem hagy kezdeményzeni, ő irányít. Hosszan, nagyon hosszan élvezem amit csinál, és már akarom. Akarom, hogy testünk egyesüljön, várom, várom, most! Kitér ettől, húz tovább. Nem értem, következzen már! Meg akarom fogni, érezni. Nem engedi. Mi van?! Mérges vagyok! Mi a gond? Nincs gond, csak ez, leveszi az alsóját. Meghökkenek, meglepő a látvány. Hát, erre nem számítottam. Mondják, vannak árulkodó jelek: kis kézfej, rövid ujjak. Itt semmi ilyen. Minden tökéletes, vagy van valami, amire nem figyeltem oda? Kínos szitu, mi legyen. Folytatni az aktust, vagy inkább hagyni? Ő is vár, de nekem már jó volt, fejezzük be. Hirtelen mindent elbénázunk, a gumit, a csókot, a pózt. Nyögvenyelős az egész. Most mit mondjak, mert olyat mégsem kérdezhetek, hogy miért nem mondtad. Lehet csak nekem kicsi, másnak jó. Nem beszélünk erről, de jelzi, hogy a hasamon azért látszik, hogy két gyereket is szültem, biztosan rosszul étkezem. Azt sem gondolom, hogy most erről kellene előadást tartania, javaslom, inkább menjen el. A telefonszámát azonnal kitörlöm, gyorsan blokkolom a facen is.

Figyelnem kellett volna. Rá, a kocsijára, a többszörös utalásra, ha volt ilyen, de mit nem vettem észre?

Már tudom, túl tökéletes volt. Meg kell tanulnom, hogy ilyen nincs!